Mennyi pénzre van szükségem, ha nyugdíjba szeretnék menni? - Avagy a 4 százalékos szabály

Sokat írtunk eddig arról, hogy hol éri meg spórolni, és hol abszolút nem, rövid és hosszútávon egyaránt. Amiről azonban eddig kevés szó esett, az hogy pontosan mennyit érdemes félretenni, és mi legyen a célunk az egésszel.

Mennyi pénzre van szükségem, ha nyugdíjba szeretnék menni? - Avagy a 4 százalékos szabály

Miért fontos a cél letisztázása már az elején?

Készült egy felmérés arról, hogy az emberek csak akkor képesek valamit hosszútávon végezni, rendszeresen megtenni, ha látják az értelmét, képletesen szólva, ha látják az alagút végét.

A kísérletben az alanyok elé tették egy legórobot darabjait, amit fel kellett építeniük. Az egyik csoport minden egyes összeszerelt játékot egy külön dobozba helyezte el, ezután pedig kezdhették a következő összeszerelését, és így tovább. Ezt egészen addig kellett tenniük, amíg kedvet éreztek a szereléshez.

A másik csoportnak ugyanazt a játékrobotot kellett építokockákból összeraknia, azonban az játék elkészítése után azonnal szét is kellett szednie, majd újra összerakni ugyanazt a robotot, szintén ameddig csak a kedvük tartotta.  

Végül a robotok számát kiértékelték. Az első csoport átlagban 13 játékrobotot szerelt össze, míg a második csoport átlaga csupán 5 darab volt. Ez a kísérlet jól igazolja: csak akkor vagyunk hajlandóak belső meggyőződésből valamit hosszútávon csinálni, ha érezzük is, munkánknak értelme van.  Sokkal több értelmet láttak a kísérleti alanyok abban, hogy valamit összeraktak, majd bedobozoltak, mint abban, hogy ugyanazt az egy dolgot szedték szét és rakták össze számtalanszor.   

Pontosan ezért olyan fontos, hogy mielőtt belevágnánk egy hosszútávú tartalék, a nyugdíjalapunk kiépítésébe, magunkban tisztáznunk kell, MIÉRT akarjuk ezt egyáltalán, milyen célt szeretnénk elérni.

 

A 4 százalékos szabály

Létezik egy, a nyugati világban elfogadott szabály, az ún.  4 százalékos szabály, amely pontosan erre a kérdésre ad választ. A tudatos nyugdíjat építők célja (ha utána olvasunk a témának, ezzel sok helyen találkozunk), hogy az éves kiadásaik 20-40-szeresét szeretnék összeszedni a nyugdíjas éveikre. A nagy könyv ugyanis azt mondja, ha sikerül összeszednünk az éves kiadásaink 40-szeresét, akkor ebből az összegből már életünk végéig bizonyosan elélhetünk kellemesen, legyen a hátralévő éveink száma 20, de akár 40 is. Van ugyanis egy kritikus összeghatár, amelyet ha elérünk, onnantól már tudatos viselkedéssel nem bukhatunk.

A cél tehát az, hogy semmiképp se legyenek megélhetési gondjaink életünk utolsó napjaiban sem.

Az egyszerűség kedvéért használjunk egy példát. Tegyük fel, hogy szeretnénk havonta 700 eurót kapni nyugdíjas korunk után, mert úgy gondoljuk, hogy ennyi pont fedezi a havi kiadásainkat. Mivel tudatosan építgettük a nyugdíjalapunk, sikerült felhalmoznunk 150 ezer eurós nyugdíjalapot. Nézzük meg, mennyi időre elég ez nekünk, ha havonta csipegetünk belőle 700 eurót, és közben a fennmaradó összeg stabilan 4 százalékot kamatozik.

Ahogy látjuk az ábrán, 30 évig tart míg lenullázuk a számlánk. Ha a nyugdíjaztatásunkat 65 éves korunkra toljuk ki, és úgy gondoljuk, hogy a 95. születésnapunkat már nem valószinű, hogy megérjük, akkor ezzel az eredménnyel akár szolidan meg is elégedhetünk.

Ha azonban vannak az olvasóink között - és remélem vannak olyanok – akiket inspirált a 30 éves nyugdíjas története, és abszolút nem szeretnének az állami nyugdíjkorhatárig várni, helyette jóval korábbtól élvezni a „semmittevést”, akkor szükségünk lesz rá, hogy ez a tartalék tovább is kitartson, mint 30 év.

A jó hír az, hogy elméletben ez nem is annyira komplikált. A fenti példa esetében, ha lejjebb adjuk az igényeinket, és csökkentjük a havi kiadásainkat 580 euróra, a fentebb említett 150 ezres tartalék máris kitart 50 évig. Lásd: 

 

 

Ha pedig megelégszünk 500 eurós havi költőpénzzel, akkor lehet érdekesen hangozhat, de sosem fogy el a tartalékunk (mivel pont annyival növekszik évente a pénzünk, mint amennyit kiveszünk belőle). És hogy még fokozzuk egy picit, ha 480 euróból megélünk, akkor 50 év után amellett, hogy havonta 480 eurót szedtünk ki a nyugdíjalapunkból, csodák csodájára még több pénz lesz benne mint volt.

 

Honnan a 4 százalékos kamat?

Akik figyelemmel követik az írásainkat, jogosan kérdezhetnék, miért dobálózunk „csak” a 4 százalékos hozammal, ha az általunk gyakran emlegetett és dícsért részvénybefektetések hosszú távú hozamai bőven 7 százalék felett mozognak? Hiszen 7 százalékos kamat mellett akár 1000 eurót is kivehetnék a nyugdíjalapból havonta, és még úgy is kitartana 50 évig.

Teoretitkusan, és a számok szintjén ez így igaz is, azonban a valóság kissé összetettebb. Ezt a komplikációt pedig volatilitásnak nevezik.

Fontos leszögeznünk, hogy nem létezik a világon olyan befektetés, amely konstans magas hozamot garantálna örökké, minden egyes évben, stabilan. Az összes befeketetési eszköz közül azonban a kockázat ellenére még ígyis a részvények a győztesek. Az S&P500 indexben található részvények 1950 óta nagyon szép 11.38 százalékos hozamot értek el éves szinten, azzal, hogy a legjobb év az 1954-es volt, mikoris egy évben 45 százalékos  hozamot értek el, a legrosszabb pedig a 2008-as év volt, mikoris 38 százalékot estek a részvények.

És itt leselkedik a legnagyobb veszély a „tökéletes” tervünk megvalosítására. Ha úgy döntenénk, hogy csak a befektetéseink hozamából szeretnénk élni, kockáztatjuk, hogy a negatív, veszteséges években az alapunk teljesen kiürül. Ezt a problémát azonban nagyon szépen kezelhetjük a volatilitás csökkentésével - nyugodtabb, kevésbé volatilis eszközökkel elérhető.  Ezzel a problémával azonban nem kell álmatlan éjszakákat okoznunk magunknak, a legtöbb tőkealap, és egyes ETF alapok maguktól gondoskodnak erről.

 

A 4 százalékos szabály

Szerencsére nem mi vagyunk az elsők, akik ezt a problémát fejtegetik. A leghíresebb talán a Trinity study , ahol a megfigyelők egy virtuális nyugdíjast figyeltek, aki a nyugdíjalapját fele-fele arányban részvényekben és kötvényekben tartja. Ezután megfigyelték az összes 30 éves periódust (1927-1957, 1928-1958, … és így tovább … 1982-2012-ig), hogyan végezné a nyugdíjasunk, ha évente 1%, 2%,……10%-ot venne ki a nyugdíjtartalékából. Amint kiderült, ha 5, vagy ennél több százalékot vett volna ki évente a tartálékból, akkor lettek volna időszakok, mikor idő előtt elfogyott volna a nyugdíjasunk pénze. Azonban a 4 százalékos küszöb már mindegyik megfigyelt 30 éves időszakban biztonságosnak bizonyult.

 

Ebből a híres kísérletből született meg a 4 százalékos szabály, amely kimondja, hogy egy ilyen fele-fele arányú portfólióból, kivehetjük az első évben az összeg 4 százalékát, majd az összes kovetkező évben ugyanezt az összeget megemelhetjük az infláció értékével, és mégis kitart a pénzünk 30 évig! A szabályból következik a válasz a címben feltett kérdésre, hogy hány eurót is kell összegyűjtenünk, hogy biztosan elmehessünk egy 30 éves nyugdíjra. Számold ki az éves kiadásaid, majd egyszerűen szorozd meg az összeget 25-tel (matematikai képlet alapján kiszámolt konstans), és kész a varázslat! A célösszeg – bár mindenkinél más más lesz - máris napvilágot látott. Ha tehát havonta 1000 eurót költünk, és szeretnénk ezt a szokásunkat nyugdíjaskorunkra is megtartani, akkor 1000x12x25 = 300.000 eurós nyugdíjalapra lesz szükségünk.

 

 

         A biztonság kedvéért mégegyszer:

         Nyugdíjalap minimális összege = havi kiadásunk x 12 x 25      

  


Következő írásunkban folytatjuk a számok boncolgatását, s kiszámoljuk, mit tegyünk, ha nem érjük be a 30 éves időszakkal.

Ezt feltétlenül olvasd el!

Miért tiltakoznak a gazdák? Mi a baj a földtörvényekkel? III. részMiért tiltakoznak a gazdák? Mi a baj a földtörvényekkel? III. rész

Ezek még érdekelhetik

Gyakorló szülőként magam is szeretnék „mindent” megadni a gyermekemnek. Persze a „minden” mindenkinek mást jelent és inkább az elvekhez és a rendelkezésre álló anyagiakhoz van köze. Nem szeretnék ebbe részletesen belemenni, és inkább csak egy pénzügyi témát boncolgatnák, mely szinte mindin szülőnél előjön. Miszerint:
Teljes cikk
Biztos vagyok benne, hogy az inflációról már mindenki hallott, sokan rá is vágják, hogy az a pénzromlás, vagyis a pénz folyamatos elértéktelenedése. De belegondolunk abba, hogy ez évek során mit is okoz?
Teljes cikk
Az utóbbi időben szinte lehetetlen megkerülni a bitcoin témát, mindenkit lázba hoz a január óta elért 300%-os növekedés. Sorra kapjuk a kérdést, hogy mi befektetnénk–e, és ha igen, mennyit, hogy meddig megy még fel az értéke, és hogy érdemes-e őket bányászni. Ezekre a kérdésekre nincsenek biztos válaszok. Ugyan mi sem vagyunk a kriptovaluták szakértői, de fontosnak tartjuk leírni, miért tekintjük a bitcoint inkább spekulációnak, semmint befektetésnek.
Teljes cikk
Biztosan mindenki elgondolkodott már azon, hogy ha éves szinten átalagosan 8-10%-os hozam[1] nagyon is elérhető, akkor miért van az, hogy sokaknak nem sikerül elérniük ezt a hozamszintet, hanem még veszteséggel is zárják a befektetési. Ezután természetesen nagyon hosszú ideig hallani sem akarnak a befektetésekről, mivel hogy az „kockázatos”, és csak veszteni lehet vele.
Teljes cikk
Mik is azok a kötvények? Ha kiindulunk a hivatalos magyar megnevezésükből, akkor könnyen kideríthetjük, hogy mit is jelentenek. Hivatalosan a kötvény neve „hitelviszonyt megtestesítő értékpapír”, vagyis minden bizonnyal valamilyen hitelezésről és értékpapírról lehet szó. Minden esetben szükség van egy hitelezőre, aki a pénzt, vagyis a hitelt adja és egy társaságra, vagy államra, mely a hitelt fogadja, valamint a kötvényt kibocsátja. Tehát kötvény lényegében egy hitelről szóló igazolás. A kötvényeknek rengeteg fajtájuk van, különbözhetnek az időtaramban, vagyis a lejárati időben, kamatfizetési gyakoriságban (havi, éves, egyszeri, stb.), kamat mértékében, törlesztésben, pénznemben, stb.
Teljes cikk
Hogyan érhetünk el banki kamatoknál magasabb hozamokat úgy, hogy közben ne kelljen attól félnünk, hogy a magas hozam egyik napról a másikra ködbe vesszen és veszteséggel zárjunk? A következőkben szintén megértitek, miért fektetik pénzünket a 2. pillérben szintén részvényekbe, pedig az állítólag ''veszélyes'' és bizonytalan befektetés.
Teljes cikk